Szexakadémia
Szex a lelke mindennek
Szexakadémia
Szex a lelke mindennek
Szexakadémia
Szex a lelke mindennek
Példa cím
Mit jelent átadni magam, magamat adni egy szexuális együttlétben? És a legérdekesebb: én hogyan kívánom magam? Hogyan látnám szívesen önmagam, a külsőm, a puncim? Egyáltalán ránéztem e valaha úgy a testemre, hogy nekem hogyan tetszene? Nem… egyetlenegyszer sem gondolkodtam el rajta, hogy én hogyan kívánnám a saját puncim. Pedig az enyém. Funkcionális volt. Legyen kívánatos, adjon orgazmust. Ennyi. Itt kezdődik a megfelelési kényszer. A testem az enyém. Én birtoklom, táplálom és védelmezem. A gyönyöröm az én gyönyöröm. És én döntöm el, mennyire nyitom meg magam, mennyit mutatok meg magamból.
Szexakadémia
Szex a lelke mindennek

Létezik egy világ, ahol a szexualitás természetes...

Kedves Útkereső! Köszöntelek az én szakrális budoáromban. Sokféle névvel illeték már e helyet és sokan megfordultak már itt. Minden változik, egy valami azonban állandó. Amikor alkotok, (mert számomra ez alkotás, hivatás, művészet), kint hagyom az előítéleteim, elvárásaim, saját megfeleléseim. Ez felébredett lelkek otthona és találkozóhelye. Ezért arra kérlek, hogy te is vegyél le magadról mindent, amire idebent nem lesz szükséged. Aztán fáradj beljebb és érezd otthon magad. Tölts magadnak egy italt és helyezkedj el kényelmesen. Keresgélj, olvasgass az írások között. Lassan elnyom az álom. Engedd. Mert amikor felébredsz, mindent másképp látsz majd. Isten hozott nálam.

Alább kedvenc, szexualitással kapcslatos írásaimból válogathatsz. Amikor írok, mindig mezsgyén járok a szakrális tartomány és a racionális, kézzelfogható, eredményorientált tartomány között. Számomra ez A tudatos szexualitás. Nem kizárólag száraz szexuálterápia. Nem kizárólag a sokszor homályosnak, elvontnak tűnő spiritualitás. Mert azon a bizonyos ponton mindkét út véget ér. Ez a pont pedig azonnal megérkezik, amikor a terápiából, csoportból visszalépünk a saját komfortzónánkba és először feltesszük a kérdést: hogyan valósítom meg a tanultakat? Még egyszerűbben megfogalmazva, hogyan és hol érintem meg magam vagy a másikat? Mit csináljak, ha újra falakba ütközöm? Ezekre a kérdésekre csak és kizárólag olyan ember tud választ adni, aki maga is feltette már ezeket a kérdéseket és később sikerrel megoldotta, megválaszolta azokat.


Intimitás

A magánéletemben és a terápiás munkám során is azt tapasztalom, hogy az alapvető probléma minden területen ugyanonnan ered. Ez az intimitásban sincs másképp. Nincs megfelelő kommunikáció a felek között, ami a szex kultúra és a szexuális intelligencia totális hiányából fakad. Ez vonatkozik a punci vagy farok felett gyakorolt tudatosságra, az orgazmus készségre, az alapvető anatómiai tudásra, a saját és a partner vágyak/vágyainak ismeretére. De mindez a tiszta kommunikációból jön, tehát abból az alapvető készségből, hogy tudok/merek őszintén beszélni magammal és a partneremmel is. Megfelelések, szépítés, szégyenérzet nélkül. Ennek hiányában az útkereső kapaszkodókat kereshet és nekiáll címkézni, skatulyázni. Ahogy néhány évvel ezelőtt mindenki jógaoktató akart lenni, most trendi bdsm-ezni. És akinek nincs erről a világról ismerete vagy úgy egyáltalán köszöni szépen, hogy él a mindennapok sodrásában, az nem is tud ezzel mit kezdeni, sőt... Megfelelően érett és intelligens partnerrel megélt vanilla szexben is minden benne tud lenni, amit mi bdsm-nek hívunk és fordítva. Egy tökéletesen megrendezett, segédeszközös szerepjáték is lehet egyenlő pont a nullával, ha nincs benne tudatosság és intelligencia. A szexterápiát sajnos onnan kellene indítani, hogy az embereket megtanítjuk a felelősségvállalásra, a tiszteletre és a kölcsönös bizalomra. Arra, hogyan kell közeledni egy másik emberhez és felismerni, tiszteletben tartani a határait.
A hozzám érkező páciensek közül (férfiak, nők egyaránt) csupán néhány mondhatja el magáról, hogy igazán (fizikailag, energetikailag) jól működik szexuális értelemben. Függetlenül attól, hogy a férfiak elsősorban fizikai diszfunkciókkal a nők pedig lelki blokkokkal küzdenek ebben a témakörben. Ami sajnos közös, hogy nincs bennük erő, energia.

Summa summarum némiképp megmosolyogtató, hogy most már ultra spirik vagyunk és szexuálisan nagyon de nagyon felszabadultak. Kilós súlyokat aggatunk a farkunkra, latexbe bújunk, herét préseltetünk, a nyílt utcán idegenekkel kefélünk, 7x-es csakranyitogató multiorgazmusokat élünk át, minimum 4 vibrátort tartunk otthon, a gyerekeknek pedig már saját kérésre az anális szexnél kezdődik a felvilágosítás és még sorolhatnám. (És az aberrációkra most direkt nem térek ki.) De az alapvető nemi szerepekről és a saját vágyainkról sok esetben gőzünk sincs. Az már külön problémát vet fel, hogy ilyen hozzáállással mit adunk tovább a gyerekeinknek.
Szóval intimitás, tudatos szexualitás és bdsm témakörben is azt mondanám, mindenki nézzen tükörbe. Tanulja meg rendesen kielégíteni magát, aztán a párját. Utána jöhet egy kiadós, egészséges dugás. Aztán minden más. Fétisestül mindenestül.


Intimitás vol.2

A felnőtteknek szóló szexuális felvilágosítás kulcsfontosságú lenne. Egy ponton túl a szexualitás a ma embere számára egyenértékűvé vált más alapvető szükségletekkel. Ebből kifolyólag az emberek a szexualitást gyakorlatilag ösztönszinten kezelik. Az egészséges szexus felépítése kis gyermekkortól kezdődne, amit sajnos beszennyez a képmutatás, a tiltás, a tudatlanság, a nemtörődömség és a családon belüli egyéni adalékok. Így a felnövő generációban legtöbbször sajnos fel sem merül az igény a fejlődésre, az első szexuális élménytől gyakorlatilag egy kész, kipipált funkcióként tekintenek a szexre, amiben minél több, minél extrémebb élményt szeretnének bezsebelni, de valójában a legtöbbjük tele van kérdőjelekkel, traumatikus pontokkal, komplexusokkal és azt sem tudja önmagának hogy szerezzen igazán örömet, nemhogy másnak. Nem beszélve az egyéb (nagyon komoly) jellembeli hiányosságokról, amelynek a szexuális problémák csupán egyetlen szeletét teszik ki. Mert hogyan tudna a férfi egyetlen nőt is kielégíteni, amikor nem tekint magára férfiként? Nem tiszteli sem önmagát, sem a partnerét? Nincs tisztában sem a saját farkával (pláne annak erejével) sem a nő testével, tényleges erogén zónáival és lelki világával, tehát összességében elmondható, hogy nincs valódi megoldó kulcsa a nője orgazmusához? Aztán hogyan tudna a nő igazi nőként viselkedni és megtanítani a férfinek, amit meg kell, ha a szexusa telis tele van tiltásokkal, lelki sebekkel és képtelen tisztességesen kikommunikálni a valódi igényeit? Hogyan tudna egyetlen férfit is kielégíteni, amíg nem képes felszabadulni és egy igazi utolsó ringyóként viselkedni az ágyban? A legtöbb nő ilyenkor  lesüti a szemét. (ez megérne egy külön posztot) Ilyenkor meg szoktam kérdezni, tudják e, hogy a legutolsó felmérések alapján mobil eszközökről kétszer annyi nő látogatja a pornhub oldalait, mint férfi...  És itt visszaérünk oda, ahonnan elindultunk. A felelősségvállalás, tiszta kommunikáció és tudatosság (egyszóval gerinc) hiánya a nemi szerepek totális borulásához vezet. Az ember szexusa egy ponton túl nem velünk született képesség, hanem fejleszthető készség. Ezt hívjuk szexuális intelligenciának, szex kultúrának. Amikor a szex nem csupán szükséglet, hanem egy minőségi, minden igényt kielégítő (akár spirituális) élmény.

Amikor a hozzám érkezőkkel beszélgetünk, szeretem összehasonlítani a jógagyakorlást és a szexuális gyakorlatokat. Mert valójában ugyanaz a mozgatórugójuk. A tudatosság (elérése) elsajátítása. Semmi más nem különbözteti meg egymástól a kezdő és a haladó gyakorlót. A tudatos gyakorlásban való elmélyedés nem más, mint a leghatékonyabb önismereti játék. Az önismeret pedig egy sor hasznos információval gazdagíthat bennünket, kezdve a saját vágyak ismeretétől, a partner igényeinek, testének és pszichés határainak kiismeréséig. Az én felfogásom szerint, ha valaki képes (akár minimális szinten) uralni a testét és az elméjét, valamint nyitott saját és partnere igényeire egyaránt, melyeket képes maradéktalanul kielégíteni, továbbá képes több "útvonalon" is szexuális aktust folytatni (tehát nem rögzült a fókusza egy adott tárgyra, fantáziára, személyre, szituációra, ritmusra, mozdulatsorra stb., amely nélkül nem képes kielégülni)  az szexuálisan intelligens, kulturált embernek mondható. Ezt a gondolatot folytatva, ha valaki alkalmassá válik arra, hogy felismerje a partnere testi és pszichés határait, továbbá megfelelő helyen, megfelelő időben kísérni tudja őt a saját határátlépésében, (van erre egy kedvenc szavam: komfortzóna katapult) az már önmagában BDSM.


Egészséges szexualitás

Nagyon nagy szeretettel ajánlom figyelmetekbe ezt az írást egészséges szexualitás témakörben, amire véletlenül bukkantam rá. A cikk Malinowski Bronislaw Trobriand Szigeteken végzett kutatási eredményeit mutatja be. Malinowski megfigyelései alapján arra a következtetésre jut, hogy az egészséges szexualitás két alappillére az anya (és a szűkebb értelemben vett családi relációk) és gyermek közötti kötödés, valamint a szexuális fejlődés sértetlenségének megléte. A "Civilizáció és boldogság" (Kultúraközi nézőpont – Malinowski: Szex és Elfojtás c. könyve alapján) című cikk egy nagyon érdekes témát mutat be, ami indirekt módon, mégis hitelesen közöl információt egészséges szexualitás témakörben. Ha ez a rövid összegzés felkeltette a figyelmed, a teljes cikket megtekintheted a www.narrativecoaching.hu weboldalon.

"Korunk alapvető meggyőződése, hogy a civilizáció boldogságunkon munkálkodik, és a fejlődés egyre boldogabb élethez vezet. Hogyan is tudnánk ellenőrizni ennek igazságát, amikor nyilvánvaló, hogy nem tudjuk átélni életünket a civilizáció korábbi szakaszaiban?

Malinowski nézőpontja szerint a pszichoanalízis tulajdonképpen annak elmélete, hogyan befolyásolja a család élete az egyén pszichológiáját. (1.Hogyan hatnak a különböző típusú családok az egyénre?; 2.Hogyan hatnak a különböző család típusok a kultúra és a társadalom alakulására?)

Malinowski hozzájárulása a szexualitás, a nemi szerepek, a család, az egyéni fejlődés megértéséhez abból a szempontból lehet máig hatóan értékes, hogy ő több éves elmélyült terepmunka során alapos megfigyeléséket tett, és tudományos kutatásokat végzett teljesen eltérő társadalmakban. (...)

Ezen túlmenően Malinowski számos olyan megfigyelést ír le, és olyan kérdésekben fogalmaz meg izgalmas következtetéseket, amelyek máig hatóan hasznosak lehetnek a nyugati társadalmakra jellemző pszichológiai problémák megértésében és a gyakorlati terápiás/önismereti munka elmélyítésében.

Az első fontos különbség a két társadalmi szokásrendszerben az anya és gyermek kapcsolatában van. A család mindig biztos és meleg érzelmi háttér marad a gyermek számára, amelybe szabadon visszaléphet, és amelyből bármikor kiléphet, hogy a gyermekekhez csatlakozzon elfoglaltságaikban. (...) A Malinowski által feltárt legfontosabb különbségek a szexualitással kapcsolatosak. (...) Malinowski szerint a latencia azért következik be, mert a gyermek egyrészt eltanulja a szülők természetellenes viselkedését a szexualitással kapcsolatban, másrészt mert közvetlen tiltásokat kap ilyen irányú érdeklődésére. A Trobriand szigeteken egyáltalán nincs ilyen latencia szakasz, ami a szexuális ösztönök, tevékenységek elnyomásával, csökkenésével járna együtt.

A szexuális perverziók ismeretlenek. A szexuális érdeklődés és játékok fokozatosan fejlődnek megszakítás és törés nélkül az ifjúkori valódi szexuális kísérletezés felé. (...) A felnőttek általánosan monogám házasságban élnek, kiegyensúlyozott, meleg érzelmi légkörben. A szexualitás mindig gyengéd, érzelem gazdag, kölcsönös élvezetként jelenik meg. Az egyoldalú és tisztán szexuális kielégülés iránti vágy ismeretlen számukra. Malinowski egyáltalán nem talált semmilyen szexuális perverziót (erőszak, fiatalok molesztálása). Malinowski itt megerősítve látja Freud feltevését, hogy a szexuális perverziók kialakulása a szexuális ösztön elnyomásával függ össze, és mivel itt az ösztönök nincsenek elnyomva, így nincs perverzió sem.

Malinowski hosszan tartó – több éves – kutatásai során nem talált egyetlen példát sem a Freud által leírt neurózisokra vagy hisztériához hasonló viselkedésre sem. Malinowski ezt azzal magyarázza, hogy a martilineális rokonsági rendszer és család szerkezet, valamint a feltárt nevelési mód nem hozza létre azokat az alapvetően problémás, elfojtásokkal járó, vagy traumatikus élményeket, amelyeket a nyugati társadalom és nevelési mód. Ebben alapvetőnek látja az anya-gyermek közötti zavartalan, gyengéd és hosszan tartó köteléket a csecsemőkorban, és az apa gyengéd szerepét, valamint azt, hogy a szexualitással kapcsolatban nincsenek a 3-6 éves korban nem elfogadott, elnyomott, cenzúrázott részletek.

Malinowski megerősíti a pszichoanalízis legfontosabb feltevését arról, hogy a neurotikus problémák gyökere ebben az időszakban kereshető, és alapvető a családi dinamika és a szexuális elfojtások szerepe. Malinowski szerint ahol nincsenek alapvető szexuális elfojtások, ott nem is alakulnak ki a felnőtt lakosságban neurotikus panaszok. A Trobriand Szigetek több szempontból is érdekes példa: Egyrészt a nevelés nem tartalmaz semmilyen tiltást a genitális szexuális játékokkal, szexuális érdeklődéssel kapcsolatban, ezért egy teljesen elfogadó nevelést, pozitív választ kaphat a gyermek természetes érdeklődésére. Másrészt a szülők saját szexuális élete sem tartalmaz elfojtásokat, amelyek tudattalan dinamikaként megterhelnék a gyermeket.

A Trobriand Szigeteken egy példát láthatunk arra, hogy létezhet egy társadalom szexuális szabadságban, mégis alapvetően monogám párkapcsolatban élő párokat találunk, akik kiegyensúlyozott érzelmi légkörben nevelik gyermekeiket. A házasság nem tiltja másokkal sem a szexuális kapcsolat létesítését, ez megtörténik, mégis ritkán igénylik. A párkapcsolat érzelmileg és szexuálisan is kielégítő mind a nők, mind a férfiak számára.

A Trobriand Szigeteken két alapvetően fontos tényezőt láthatunk: Az egyik az anya-gyermek szimbiózis zavartalansága, az individuáció-szeparáció során megélt egészséges ritmus, a stabil kötődési minta alapjainak biztonsága, és a család érzelmi biztonságot adó háttere a teljes gyermekkorban. A másik a szexualitás természetes megélése, a felesleges tiltások és rossz érzések teljes hiánya. Lehetséges, hogy ez a két tényező az alapja a jó felnőttkori párkapcsolatok titkának? Lehetséges, hogy a nyugati civilizációban a párkapcsolatok fő nehézsége éppen abból adódik, hogy nem épül fel a stabil kötődés képessége az első három évben? Lehetséges, hogy azért vagyunk ennyire bajban a szexualitás témájával, mert gyermekként nem tanuljuk meg a környezetünktől jól kezelni a bennünk elő energiát?

Malinowski alapjaiban cáfolja meg a nyugati civilizáció elképzeléseit a helyes nevelésről, a szükséges erkölcsi korlátokról. Ugyanakkor alapjaiban kérdőjelezi meg Freud feltételezéseit is, amennyiben Freud szerint az ösztönök szabad megélése és a monogám házasság kizárja egymást (Freud, 1908). A Trobriand-on élőknél pontosan azt látjuk, hogy a valóban szabad és a természetességet követő szexuális nevelés éppenhogy monogámiához, érzelmekben gazdag szexuális élethez, és stabil párkapcsolatokhoz vezet.

A nyugati társadalmak állandó elégedetlensége, kielégíthetetlen fogyasztási és felhalmozási láza talán éppen a kielégítetlen érzelmi szükségletek következménye? Lehetséges, hogy éppen az anya korlátozott elérhetősége, az apa kevés melegsége, a túl magas elvárásokat és túl kevés érzelmi támaszt nyújtó gyermekkor, és az ellentmondásos szexuális érzések okozzák a nyugati világ lelki problémáit? Elképzelhető, hogy Freud alapvető igazságot látott meg abban, hogy a társadalmat uraló nyugtalanság és teljesítmények utáni túlzott hajsza nem más, mint szublimált kielégületlenség? Vajon a nyugati civilizáció mennyiben egy önfenntartó gépezet, amely az egyéneket örökös boldogtalanságra ítéli, és így nyeri meg energiájukat az állandó hajszának, amivel gazdasági gépezetét működteti? Talán éppen ezért nem vesz tudomást a pszichológia és az antropológia azon fontos kutatásairól, amelyek rámutatnak boldogtalanságot okozó szokásaira? Talán saját civilizációnk az az egyetlen tapasztalat, amibe zárva, nem is tudjuk felfogni korlátait?"


Szakirodalom:

Freud, Sigmund: Civilized Sexual Morality and Modern Nervous Illness (1908).

Hamilton, N.G.: Tárgykapcsolatelmélet a gyakorlatban, (1990) Animula, 2007.

Malinowski, Bronislaw: Sex and Repression in Savage Society, (1937), reprint Forgotten Book 2012.

Radcliffe-Brown, A.R.: Struktúra és Funkció a Primitív Társadalmakban, (1952) Csokonai, 2004.


Restart

Talán ti is észrevettétek, hogy különböző lefolyású betegségek vannak. És vannak köztük olyanok, amelyeknek kialakulására, fennállására nincs orvosi magyarázat. Ezekkel a tünetekkel sokszor éveken át harcolunk, félmegoldásokkal túlélésre játszunk és egy ponton túl minden kompromisszum.  A nagyobbik fiam lassan hat éves. Születése után nagyon sok minden változott  meg bennem és lényegében akkor léptem rá arra az útra, amelyen ma is járok. A szülést követően a fejbőrömet és az arcomat érintő, gyermekkorom óta fennálló seborrhea  egyik napról a másikra múlt el. Ez tulajdonképpen egy pikkelysömörhöz hasonló piros foltokban fellobbanó, irritált, száraz kiütésszerű tünet. Néhány hónap, talán egy év öröm után azonban az egy elhúzódó tünet helyére kettő lépett. Egy felső légúti  irritáció és belső combon ( bikini vonalon) egy faggyúmirigy gyulladás. A felső légúti pangást nem tudom és nem is akarom másképp leírni, mint egy  öt éven át húzódó, lassan felemésztő, tömény szívás. Soha véget nem érő takonyár, amelyre az orvosok csak széttárják a karjukat. Közvetlenül mielőtt  várandós lettem a második fiammal, az éveken át fennálló irritáció következtében spontán átszakadt a dobhártyám és a tünetek még jobban felerősödtek. A megváltozott hormonháztartás okán pedig gyakorlatilag így maradtam 9 hónapra. Így a terhességemet tulajdonképpen végigfuldokoltam. (ekkor döntöttem el, ha még egyszer valaki azt mondja a terhesség szót ne használjam, mert az olyan csúnya, azt figyelmeztetés nélkül fölrúgom) Aztán megszületett a második baba és ez a tünet gyakorlatilag aznap megszűnt.  Ahogy jött, úgy ment. A combomon lévő gyulladás persze továbbra is tartotta magát. Fél éves lehetett a kicsi, amikor megelégeltem az állandó fájdalmat és úgy döntöttem, kivetetem. Egy pici vágást ejtenek ilyenkor és eltávolítják a mirigyet a környéki gyulladásos szövetekkel együtt. Megtörtént a beavatkozás, ami szörnyű élmény volt, annak ellenére, hogy nem volt több 10 percnél. Úgy éreztem, kivágták a lelkem egy darabját. Zokogtam, miközben varrtak.

És, hogy miért írom le mindezt? Három tünet, három folyamat. És mindegyik ugyanonnan ered. Amikor abúzusról beszélgetünk én mindig két területet emelek ki. Az egyik az önkifejezés, az önfelvállalás sérülése, a másik a szexuális diszfunkció. Előbbiből adódik soha nem leszek elég jó, nekem úgyse hisznek el semmit, nem merem megmutatni, mert szégyellem magam program. Utóbbi generálja be a szexuális szégyen, bűntudat, undor, viszolygás érzelmeket. Ennek fényében újragondoltam a tüneteimet. Az arcon megjelenő lángvörös foltokat, és az éveken át hömpölygő , megállíthatatlan takony árt. Akár egy billog, egy lakat alá zárt, fojtogató búra, amely falat emel a világ és közém. Mire évek múltán először képes voltam lélegezi az orromon keresztül,  már képtelen voltam anélkül megölelni, pláne megcsókolni a szeretteim, hogy ne akarjak közben elmenekülni vagy megfulladni. A kiemelt faggyúmirigy helyét 8 öltéssel varrták össze. A beavatkozás nem sikerült. Annak ellenére, hogy teljes körű feltárás történt, újra és újra visszagyulladt egészen addig, amíg el nem kezdtem ezeken az összefüggéseken gondolkodni. Felismertem, hogy a tünetek az említett két területen, az önkifejezésben és a szexualitásban, pont olyan állapotot teremtenek meg nekem, amilyenben érzem magam. Vagy mondjuk úgy, amilyenben felnőttem és otthon érzem magam.  És ez az érzelemvilág összeköttetésben áll az abúzus emlékével, azon keresztül pedig egy minden életterületemre kiterjedő áldozat szereppel. A tünetekkel kapcsolatban feltörő érzelmek pedig tökéletesen megegyeztek a nőiségemmel, férfi-női szerepekkel, szexualitással kapcsolatos érzelmekkel. Kiszolgáltatott vagyok. Úgysem tudom másképp csinálni. Nem merem megmutatni magam. Szégyellem magam. Bűntudatom van.  Mert bűnös vagyok. Kirekesztett.

Ezek kőkemény szavak. Még így leírva is, nemhogy tükörbe nézve, szemtől szembe. Persze ez már nem felszínen zajló folyamat, hiszen a magam által felnevelt személyiségem teljesen más. Ez egy mélyen ülő program. Olyan mélyen ül, hogy a lélek legmélyébe ereszti bele a gyökereit. A műtét hosszú hónapokra teljesen beblokkolta a szexuális étvágyam. Hagytam. Tudtam ennek helye, ideje van. Ezt hívom restartnak. Mert a tudatos szexualitás útjára lépve sok hibát, alulműködést javítottam. És működött jól, sőt nagyon jól. Lett orgazmusom, sokféle, sokféleképpen. De ez más. Lerombolni egy alapjaiban ingatag rendszert és egy teljesen új, stabil szexust építeni. Ami védelem alatt van. Ami csak az enyém. Olyan banális kérdéseket tettem itt föl magamnak, hogy hol vannak, honnan indulnak az alapok. Mit jelent átadni, magamat adni egy szexuális együttlétben?  És a legérdekesebb. Én hogyan kívánom magam? Hogyan látnám szívesen önmagam, a külsőm, a puncim? Egyáltalán ránéztem e valaha úgy a testemre, hogy nekem, hogyan tetszene? Nem... egyetlen egyszer sem gondolkodtam el rajta, hogy én, hogyan kívánnám a saját puncim. Pedig az enyém. Funkcionális volt. Kívánatos legyen, adjon orgazmust. Ennyi. A megfelelési kényszer itt kezdődik. A testem az enyém. Én birtoklom, táplálom és védelmezem. A gyönyöröm az én gyönyöröm. És én döntöm el mennyire nyitom meg magam, mennyit mutatok meg magamból.

Egy ilyen megébredés futótűzként söpör végig az egész élethez való hozzáállástól, a kapcsolatrendszeren keresztül mindenen.  Alapprogramba nyúl. És ez kurvára fáj. Ha eddig volt egy reakcióm az engem körülvevő világra, amit most elengedek, akkor nem marad más csak az üresség. A semmi. Amikor az ember saját magából enged el valamit, az is egy mély gyászfolyamat. Mert valami meghal. Nincs többé.  Ez meg kurvára félelmetes. De a semmi hatalmas tér, a tér pedig lehetőségek végtelen kombinációja, amelyek közül csakis én választom ki a számomra legjobbat. Nem kapom, nem elszenvedem, nem rám erőltetik. Választom.  Képes voltam végigvezetni magam ezen az úton a sok nehézség, és a még több ellenállás dacára. És ez meg már kurvára jó. Mert végre jó nő vagyok. Nem másnak, csakis magamnak.


Restart vol.2

Abúzus a fétisem, partner mindent lehet jeligére és ami még eszembe jut

A szexualitás, pláne a tudatos szexualitás a legmélyebb önismereti munka.  Természetéből adódik, hogy magába ránt, belehúz addig nem ismert érzésekbe, megélésekbe. És szépen lassan, sok-sok munka eredményeként az ember elkezd nyílni a saját vágyai felé. Megváltoznak preferált fantáziák, rögzült vágyak, szexuális szokások, igények, sőt az orgazmusnak nemcsak az elérési útvonala, de a minősége, intenzitása, az egész tere "rezgése" is. Ennyi. Ennyi amit egyéni szinten bele lehet tenni. A tudatos szexualitás ugyanis magányos út. Ezzel nem lehet senkihez közelebb kerülni, leszámítva egyetlen embert. Saját magunkat. Hálás vagyok ennek az utazásnak minden percéért. Restart 2. címszó alatt szeretnék megosztani veletek néhány olyan felismerést, amelyek megváltoztatták az egész életem. Saját magamról, a világról, kapcsolataimról, férfiakról, szexualitásról kialakított (sajnos sok esetben hibás) véleményem.  Lehetne ez az írás válasz a GYIKK (gyakori kérdések Kingához) témakörhöz is. :-)

1. nagyon sok nő keres meg abúzus témakörben. Ez egy megfoghatatlan és komplex téma. És tipikusan olyan, amihez tapasztalataim alapján standard terápia igazán hatékonyan nem fér. Az abúzus, akár a fétisek, elképesztően erős impulzus. Ezért természeténél fogva húzza magára a fókuszt. Az a nő, akit megerőszakoltak újra akarja majd az élményt. Ez egy kemény felismerés és sok-sok belső munka eredménye, mire elfogadáshoz vezet. Az oldás abban áll, hogy egy olyan szituáció, ami a múltban megalázta, kiszolgáltatottá tette, a jelenben feloldozhatja. A múltban kényszerítették valamire, amire a jelenben ő mond igent. És ha ehhez megadatik egy olyan partner, aki ebben társ, kellően odaadó és érzékeny, akkor családon belüli erőszak okozta komplexebb blokk csomagok is ki tudnak szépen simulni. Ugye a családon belüli abúzus mindig egy külön téma lesz, hiszen az elkövetőhöz vegyes érzelmek kötik az áldozatot. Sokszor ez a legblokkolóbb tényező felnőttkorban kötődő kapcsolatok kialakításában.

2. túllépve az abúzus témakörön, a nőnek minden esetben kell a férfi energia. Belénk van kódolva, égetve, betonozva. Kell a vad, szenvedélyes szexélmény, amiben a nő nőnek érzi magát. Így vagy úgy ezt bármelyik férfi képes megadni a nőjének. És valahol kötelessége is. Pont.

3. a nő fent említett szexélményhez erős férfi energiát akar. Olyat, ami birtokba veszi, leigázza és kidug belőle minden érzést, gondolatot. Ebbe a helyzetbe a nő bele akar zuhanni, odaadni magát. Viszont a kényeztetés már teljesen más minőség, amire a nő sokkal mélyebben mondd igent. Sokkal mélyebbről nyitja meg magát. És én mindig mondom, az orális vagy manuális kényeztetés színtiszta BDSM. Soksoksoksok beszélgetésen és saját tapasztalaton is túl, a nő akkor élvezi a legjobban ezt a helyzetet, ha érzi az odaadást. Azt, hogy a férfi alázattal, vággyal teli. Ez teljesen más élmény, mint egy mechanikus nyelv vagy ujjpörgetés.  Egy totál brutál Úrnő minőség. Igen, hátradőlők, gyönyörű vagyok, imádj! És itt van még egy érdekes megfigyelés. Vajon ugyanez történik fordítva a férfi esetében is? Nemneeeeeemneeeeeeeeeeeem. Mert, hogy a férfi kényeztetése szintén Úrnő minőség, másképp. A férfi ugyanazzal az energiával adja oda és meg magát, a nő, a jó nő pedig leuralja.

Persze ez női szemszög és női tapasztalás. Van egy másik oldal, ami nyilván tökéletesen kiegészíti ezt. Ezért mondom a tudatos szexualitás, önismereti munka, ami csak rólad szól. Mert ugyanabban a szituációban két ember érezheti ugyanazt, vagy akár elmehet totál ellentétes irányba is. Ha ott a rezgés, ott az összhang, akkor deal.

4. legfontosabb felismeréseim az úton:

- testolvasás: megtanulni, érzékelni, látni a másikat a folyamatában. Drága Kapolyi barátom mondta mindig (fantasztikus író, olvassátok :-)) "úgy nyúlj a testhez, mint egy hegedű tokhoz. De ha valójában egy hegedűtokot érintenél, sem azon akarnál játszani, igaz? Kinyitnád a tokot, kivennéd a hegedűt, és azt érintenéd....". Ennél fantasztikusabb nincs is, amikor valakiben úgy tudsz benne lenni, annyira mélyen nyitja meg magát neked, hogy látod őt tisztán a valós vágyában és úgy tudod érinteni, mintha a lélek húrjait pengetnéd. Lefordítva emberi nyelvre testolvasás az, amikor képes vagyok meglátni a másikban, mire vágyik igazán. Akkor is, ha még ő maga sem tud róla. Ha még neki sincs hozzáférése.  És nem csak meglátom, meg is adom neki.

- mindent lehet, mindent megélek jelige: miiiiiiiiiindent. Minden vágy, fantázia, vágy, ötlet, azért érkezik meg hozzám, mert meg tud érkezni, rezonancia van. Ezek a minőségek a testbe, elmébe vagy még mélyebbre zárva elfojtásokhoz, tünetekhez, betegséghez vezetnek. Az ember nem tároló rendszer, raktár vagy szemetes, hanem szuperintelligens, szuperszexuális lény. Lebutítva elhal. Szexuális energia, kreativitás, vágyak, fétisek, fantáziák. Minden menjen kifelé. Akkor leszek nyugodt. Akkor leszek a helyemen.


Modernkori női rítusok, beavatások, avagy az intim piercingem története

Valahogy elrohant mellettünk az általunk teremtett  világ. Egybemosódnak a határok és minden csak úgy megtörténik. Ahogy fakulnak, porladnak, feslenek a férfi női szerepek, minőségek, úgy halványulnak el a rítusok, beavatások is. Pedig a szakrális minőségre még sosem volt akkora szükség, mint ma.

Amikor az ünnep szó jelentésén merengek, legkevésbé a klasszikus vallási vagy társadalmi ünnepek jutnak most  eszembe. Az egyén életén, annak fontos állomásain gondolkodom és azon, hogy ez mennyire nem köthető naptári ünnepekhez.

Hosszú út vezetett az orgazmusomhoz, megjárva a magam poklait. A férfi és nő mindig ingoványos terület marad mindkét nem számára, igaz?

Az erényöv az egyik legközkedveltebb szexuális játék férfi és nő között. De vannak, akiknek ez közel sem játék. Valóság, melyből képtelenek kilépni, mert a bizonytalanság, a félelem bezárja őket saját testükbe, ahonnan a hívó szóra sem tudnak ajtót nyitni. A kapcsolódás, a játékosság, az izgalom, a vágyak megélése, fesztelenség, az orgazmus lehetősége egy hatalmas áthághatatlan fal mögé rejtőzik, ahová nem vezet út. Ez egy láthatatlan erényöv, amivel a viselője bünteti vagy épp ellenkezőleg, védelmezi önmagát.

Én is ismerem ezt az érzést. A gúzsba kötöttség, a passzivitásba merevedettség állapotát. Évekig időztem itt...ma perceknek tűnik. Azért írok a saját érzéseimről, történetemről, mert hozzátok szólok, titeket ölellek át és bátorítalak, akik hozzám érkeztek kiszolgáltatva, kétségek között, megtépázott nőiségetektől elgyötörten. Mindent lehet, avagy nincs lehetetlen. A felszabadult, gyönyörben megélt, vággyal telt tudatos szexualitás nem lufi. Nem reklámszöveg. Készségszinten elsajátítható képesség.

Az utolsó női minőségbe történő beavatásomról szeretnék beszélni, ami hosszú idő óta a legnagyobb csoda, ami megtörtént velem (szakrális értelemben). Hónapok óta tartó folyamat ér lassan a végére. Nagy változások kívül belül egyaránt, amelyek próbára tettek, kizsigereltek, lebontottak, újraépítettek. A szexualitásom felszabadult és úgy érzem mindent oldottam és feldolgoztam, amit ebben a témában lehetett és kellett. Azonban volt még egy segítők, masszőrök által is érzékelt félelem blokk ezen a területen. Ez egy érzékenységgel vegyes fájdalom, túlcsordulás és kirekesztés érzet egyszerre. Bizalmatlanság, és a kiszolgáltatottság hárítása a férfival szemben, ami egy állandó kontrollt eredményez. Sokáig érleltem, mivel tudnám a nőiségem ezen területét felszabadítani és visszavenni fölötte az irányítást úgy, hogy nem akaratom ellenére és azzal szemben működjön, hanem azzal harmóniában. Ha fejben, pláne szívben megengedek valamit, arra a testem is végre mondjon igent.  Ekkor kezdtem el kacérkodni az intim piercing gondolatával.

Terápiában előszeretettel alkalmazom az "ahol feszültséget, fájdalmat, fáradságot érzel, ott kezdődik a fejlődés" elvet. Szerintem a trauma abszolút lényege, hogy akaratunk ellenére történik egy olyan beavatkozás a pszichénkbe, amire mi önszántunkból soha nem adnánk engedélyt. A gyógyulás lehetősége abban áll, hogy előidézve egy hasonló helyzetet, állapotot mi magunk mondunk igent egy ilyen beavatkozásra, kvázi kérjük azt. Ha az engedélyezett impulzus eléri a traumatikus élmény mértékét/mélységét, akkor képes felülírni, kiütni azt. Ezáltal megtörténik a gyógyulás és onnan a továbblépés, fejlődés lehetősége születik meg.

Ezt az elvet követve tettem le a voksom az intim piercing mellett. Nagyon féltem tőle. A csiklóredőbe szúrt tű gondolatától is viszolyogtam, de tudtam, hogy ez egy jó döntés és meghozza azt a változást, amire most szükségem van.

Aztán megérkezett az a csoda pillanat. Ott feküdtem meztelenül az asztalon. A párom a fejem mögött állt, a kezemet fogta. Ugyanúgy segédkezett akár szülésnél. A csendes, már-már láthatatlan segítő, a támasz szerepét töltötte be. Szerintem szakrális pillanatokban ez az egyik legfontosabb bizalmi pozíció. Másik segítőm, aki szintén férfi, a legjobb választás volt. Akár egy modernkori sámán. Tökéletes kísérő. A felkészülés a saját ritmusomban zajlott és a szúrás egy tudatos be, majd kilégzés után következett. Az érzést semmihez a világon nem tudom hasonlítani, nem is lehet. A tudatos, légzéshez igazított szúrás olyan volt, mint egy sok sok visszaejtés után megélt robbanásszerű orgazmus és egy hosszú vajúdás után megélt, jól megérdemelt szülés utolsó tolófájásainak szimbiózisa. Két sóhaj. És megérkezett a válasz, miért is ragaszkodtam én ennyire ehhez az élményhez. A szúrás nem tisztán fizikai természetű volt. Sőt. Mintha egy pattanásig feszült félelem blokk kellős közepébe hatoltunk volna, ami ezután képes lesz szépen kisimulni és felszívódni. Nincs több félelem, védekezés, kontroll. Csak a pillanat, a tiszta megélés. És egy újabb lépcső, újabb élmény ez, amiért nagyon hálás vagyok és ami megerősít abban, hogy komfortzónában nincs fejlődés, nincsenek új élmények, nagy bummok. Ahhoz határvidékre kell gyalogolni. Ahhoz fájdalom kell. És de jó, hogy így van!


Szextérkép

Egy olyan témáról szeretnék írni Nektek, amiről hamarosan videó is készül  majd. Ez pedig az a bizonyos, oly sokat emlegetett szextérkép. Ez egy fantázianév, ami sok mindent jelenthet. Én elsősorban az egyén szexusának felmérésére és fejlesztésére használom. Kiemelten hasznos gyakorlati útmutató. Mert a szexuálterápia szerintem elsősorban erről kéne, hogy szóljon. Funkcionális, feltáró, lényeglátó elmélet és rengeteg szomatikus gyakorlat. És nálam erről is szól.

A legtöbb kliens mire megérkezik terápiába, elfárad. Türelmetlen, elkeseredett. Utálja a fennálló helyzetet, az esetleges tüneteket, sikertelennek, csonkának érzi magát. A szexuális zavarokon nehéz fogást találni, kiváltképp a nőknél, mivel ez egy nagyon komplex testi, mentális és lelki folyamat egyszerre. A gyógyulás, ahogy a kitűzött cél elérése, a fejlődés is évekbe telhet. És hát ennyit senki sem akar várni, pláne, ha a saját orgazmusáról, merevedéséről van szó. Nyilván néha muszáj. De az a tapasztalatom, hogy a legtöbb esetben a folyamat igenis felgyorsítható. Csak egy "szokványos" terápia nem jó helyen keres. Ezért nem talál.

A terápiában legyen az bármilyen természetű, eljön egy pont, nevezzük holtpontnak, ahonnan akkor tudunk a leggyorsabb továbblépni, ha  "józan paraszti ésszel", egyszerűen vizsgáljuk meg a tényeket és a lehetséges megoldási útvonalakat is. Én ezt a következőképpen teszem:

Felvázolok egy könnyen átlátható rendszert. Ez bárkinél meg lehet tenni.

1. A kliens szexuális adottságainak vizsgálata. Milyen gyakorisággal, milyen ritmusban, milyen szokásokkal él szexuális életet. Konkrét vágyak vizsgálata és csoportosítása. A valós tapasztalatok és a fantázia elkülönítése. Az orgazmus elérési útvonal tisztázása és lehetséges minőségek elkülönítése. Szomatikus felmérés. Ezt röviden nevezhetjük pozícionálásnak is. A legtöbben már itt elakadnak. Nincsenek tisztában saját magukkal. Pedig ez egy lehetséges önismereti munka alapja. Tudnunk kell miből főzünk. És, hogy miért? Egy praktikus példa. Megérkezik hozzám egy férfi, aki tegyük fel hetente maximum 2x képes ejakulációval kísért orgazmusra aktusban vagy maszturbálással és ezen felül merevedési problémái vannak. A közös munka komoly előrelépést eredményezhet, de ez a férfi valószínűleg soha nem fog hetente 5x egy együttlét keretein belül egymás után 3x merevedést, majd ejakulációval kísért orgazmust produkálni. Röviden a pozícionálás annyit jelent, hogy a páciens képes felismerni szexuális értelemben a saját testi és pszichés adottságait és korlátait egyaránt és ennek tudatában el tudja magát helyezni (és ezt ki is tudja mondani) szexus fogalomkörében.

2. A tudatos szexualitás, tehát a tudatos fejlesztés, fejlődés szakasz. Miután pozícionáltuk, tehát "megtaláltuk" a térképen a pácienst, letisztítjuk, hogy pontosan mit is szeretne. Mi jelenti számára az itt és most-ban a fejlődést? Több orgazmust szeretne megélni? Minőségében más orgazmust szeretne megélni? Csiklói van, de hüvelyi nincs? Maszturbálással van, de partnerrel nincs? Több merevedés? Több libidó? Fétisek beépítése, megélése? Vágyott minőség, partner? Stb.  Röviden a tudatos fejlesztés annyit jelent, hogy kijelöljük a célt és az oda vezető útvonalat is. És ez itt a kulcs!!!!! Ami a legtöbb helyen hiányzik. Mert az az ember, aki terápiába érkezik erre kíváncsi elsősorban. Oké, itt vagyok, értem. Oké, oda akarok eljutni, értem. DE HOGYAN?

3. A harmadik adalék a szextérképhez a partnerrel való kapcsolódás minősége. Az első és a második adalék egyéni dolog, amit aztán kapcsolunk egy másik személyhez, vagy már egy meglévő kapcsolatot vizsgálunk. Én úgy látom és tapasztalom, hogy két ember mindig nagyon egyedien és jellegzetesen kapcsolódik egymáshoz. Ez a tényező hasonlít az elsőhöz több szempontból is. Nem lehet rajta változtatni. A kapcsolódás lényegi vagy energetikai minősége tök ugyanolyan az első alkalommal, mint tíz év múlva. Amiről beszélek az a két ember közötti szexuális energia, rezgés. Szomatikusan természetesen minden kapcsolódás fejleszthető. Röviden tehát a kapcsolódás terápiában újabb, páros pozícionálást jelent. Ez miért fontos? Tegyük fel, az első pontból hozott példa folytatásaként, hogy megérkezik hozzám egy hölgy terápiába, akinek az említett férfi, a férje. Ha a hölgy azt a problémát fogalmazza meg, hogy neki kevés a szex, mert ő hetente 5x egymás után 3x szeretne szexelni, mert neki így lesz mindent elsöprő hüvelyi orgazmusa és pont, akkor itt lehet kisebb fejlesztéseket kezdeményezni, esetleg eszközhasználatot javasolni, de lényegi áttörés nem lesz. Ugyanennél a példánál maradva, ha a hölgy azt a problémát fogalmazza meg, hogy aktus során a férjével nincs orgazmusa, de maszturbálással igen, viszont ő aktusban szeretné átélni a csúcspontot, az valószínűleg rövid úton megoldható.

A szextérkép használatával gyorsan, hatékonyan tudjuk a pácienst pozícionálni és megfogalmazni a célkitűzést, tehát a vágyott állapotot. Ezután már könnyebb összekötni ezt a két pontot, vagyis elkezdeni dolgozni a "hogyan fogok a célomhoz eljutni?" kérdésen.

Összefoglalva: hol vagy most? (ez a ki vagy te valójában kérdés másképp) Hova tartasz? Hogyan fogsz eljutni oda? És én egy polinéz bölcsességre emlékezve még idebiggyeszteném a "honnan fogod tudni, hogy megérkeztél?" kérdést is.


Átszűrődések

Ahol a szexuálterápia és a spiri gondolatok találkoznak ma éjjel

Vannak olyan találkozások, amelyeknek én az átszűrődés nevet adtam már évekkel ezelőtt. Ezekre készen kell lenni. Fejest ugrani beléjük és megélni minden pillanatát. Legyen az egyetlen éjszaka vagy hosszú évekig tartó kapcsolat. Egy nőnek ezek a találkozások jellemzően két minőségből születnek meg a leggyakrabban: szexualitásból és anyaságból. A két legmeghatározóbb élményvilág, amelyben nő megmártózhat.

Érezted e már életed során, hogy nem először nézel annak az embernek a szemébe, aki előtted áll? De honnan ez az érzés? Mintha megnyílna egy új világ, egy új dimenzió, ahol létre jön a kapcsolat és két lélek egymásra ismer. Robbanhat, lassan beszivároghat, így vagy úgy, de megérkezik. És az életed örökre megváltozik.

Ezek azok a találkozások, amelyek beavatásokat hordoznak. Melyeken egy embernek élete során mindenképpen keresztül kell mennie.  Az élet minden területén érkeznek tanítók és tanítások. Nincs ez másképp a szexualitással sem. Nem hiszek az állandó nyugalomban, az egyensúlyt a harmónia és a káosz állandó jelenléte és örök harca tartja fenn. A fájdalom és a gyönyör soha nem szűnő tánca ez. De hiszem, hogy egy sokkal élhetőbb világot építhetünk, aminek az egyik sarokköve a tudatos szexualitás (és ezen találkozások felismerése , megélése).

A gyermek észrevétlenül lép be a felnőttkorba. Random események észrevétlenül avatják be. De legtöbbször ezeket az eseményeket ma már traumának nevezzük és akként is kezeljük. Mert kezelni kell. Hiszen a psziché nem volt felkészülve az őt ért támadásra. Mitől is lett volna? De az erős  embert ez különbözteti meg a gyengétől. Hogy felkészült. De mi az esélyt sem adjuk meg. Csupaszon, pőrén eresztjük szélnek a gyerekeket. Gyengén, hasznavehetetlenül. Sem védelmük, sem fegyverük. Beavatás híján pedig az igazán fontos kapcsolatok is random érkeznek meg és zajlanak le. És ez baj. Nagy baj. 

Nincs biztonságos, de szabad szexuális (intim) közeg a gyermekeknek. A szülőktől nem örökölnek mást, csak félelmet, elfojtást. Nincs felvilágosítás, tudatos fejlesztés, ahol elmagyarázzák a gyermeknek, mi is az az intimitás alapú kapcsolat és hogyan kell felépíteni azt. Nincsenek szexuális beavatások. Amelyek felkészítenek bizonyos élményekre és ami még fontosabb, a megfelelő partner befogadására. Nincs őszinte, valós vágyakon nyugvó, tiszta kommunikáció férfi és nő között.

Én úgy gondolom, a gyermeknek kell, hogy szabadon születhessen meg amennyire ez csak lehetséges beavatkozás, időzítés, fájdalomcsillapítás nélkül. Akkor, ott és úgy, ahogy ő akarja. A gyermeknek kell a megítéléstől mentes szabad, de nem szabados intim (szexuális) közeg, ahol felfedezheti önmagát. A gyermeknek kell a mindenre kiterjedő szexuális felvilágosítás, ami onnan indul, hogy a szülő megtanítja a gyermeknek, hogyan érintsen. Hogyan kapcsolódjon másokhoz. Hogyan vállaljon felelősséget a tetteiért. Hogyan kérjen bocsánatot. Mire felnő tisztában legyen bizonyos alapfogalmakkal, mint bizalom, intimitás, tisztelet, erő, energia, kitartás, empátia stb. Minden más erre épül.

Az átszűrődés semmi több csupán energia. A legdominánsabb, legerőteljesebb kapocs, minden fétis szülőanyja. Amikor nincsenek fölösleges kellékek, szerepek, szabályok. Nincs tiltás, elfojtás. Nincs fétis. Nincs vágy. Csak az energia van. Nem szeretet. Nem szerelem. Csak elementáris erő. Ez a kapcsolódás olyan minősége két ember között, ami messze túlmutat a hétköznapi tapasztalatokon. Amikor ezt megéled, rádöbbensz, hogy bármi is legyen ez, csak valaminek a kezdete, de hiába, mert a folytatás egy olyan dimenzióban zajlik, ahová nincs belépőd. Innen nincs.  Ettől függetlenül kulcsfontosságú, hogy az ember ezeket a találkozásokat felismerje és képes legyen felvállalni a benne rejlő tanításokat.

"Minden körbejár, ahogy mindent megélek újra és újra. Minden újabb életben találkozunk. Rám köszönsz, meglátogatsz. Köréd folyok, tekeredem, elcsábítalak. Van, amit nem választok. Megélem, mert így kell lennie. Meglátlak, mert így kell lennie. Megmártózol bennem, mert így kell lennie. Fáj, mert így kell lennie. Minden pillanat egy metamorfózis. Az életem akár egy sebesen futó folyó. Soha sem marad ugyanaz. Amibe az egyik pillanatban beleszeretsz, a következőben nem létezik. Ami az egyik pillanatban összetör, a másikban finoman elringat. Puhán átsimogat egy másik életbe. De ott újra keresni fogsz. Mert nélkülem szomjan halsz."


Vigyél a paradicsomba. Viszlek a paradicsomba.

Légy olyan ember, aki képes felismerni, fejlődni, kinyílni, befogadni, keresztül menni és keresztül vezetni. Légy olyan ember, aki képes kilökni és képes tartani. Elkapni és lassan visszavezetni. Légy olyan ember, aki képes áthangolódni, reagálni, együttrezegni. Légy olyan ember, aki képes alárendelődni, képes uralni. Légy olyan ember, aki kész vezetni, kész követni.

Vezess haza. Megmutatom az utat. De utána be akarom csukni a szemem és beled zuhanni. Odaadni a testem. Nem az számit. Csak porhüvely. Ha a hétköznapok elsodornának hangolj újra. Használd, élvezd a libabőröm. A nedvességem. A sikolyom. Nem fogom elfojtani. Párnába sóhajtani. Mert üvöltve, nyál csorgatva, lucskosan vagyok igazán önmagam. Érints, simogass, suttogj, tépj, üss! Nem. Ne győzz le! Én akarom megadni magam. Ha olyan vagy. Ha te vagy az.

Máskor magam alá gyűrlek. Persze. De nem finoman. Széttéplek ha úgy jó. Ha úgy kell. A szemed csillogásában akarom látni a gyönyört. A vágyat, hogy tovább húzzalak, vonjalak, kínozzalak. Addig gyötörlek, amíg tested utat nem enged legbelsőbb bensődbe. Oda, ahol a lelked védelmező vadállat lakik. Ezt az állatot akarom magamra szabadítani. Nem. Nem győzlek le. Azt akarom, hogy te add meg magad. Ha olyan vagyok. Ha neked én vagyok az. Gyere! Mert ki akarna egy pislákoló porhüvelyben tétovázni, ha vezet út mélyebbre, magasabbra, beljebb... egészen lélekbe? Csakis egy másik pislákoló porhüvely.

A FENEVAD VÉDELMEZ, MEGTART. TESTBEN TART. ÉLETBEN TART. DE MIT ADSZ NEKI, HA ENNI KÉR? MERT SILÁNY HÉTKÖZNAPOKKAL NEM LAKIK JÓL. Belőled lakmározom. Belőlem lakmározol. Megkóstollak, belém harapsz, felfallak, bekebelezel. Vadállat a vadállattal. A kevesebb nem jó, a kevesebb nem kell. Azt add másnak. Én a legjobbat érdemlem, mert hosszú az út idáig, mert elveszem, mert jár. Akkor gyere, ha te is a hosszú utad végére értél. Ha már megszelídítetted a benned élő állatot. Ha már képes parancsot teljesíteni. Akkor találkozunk. Akkor látni fogod a pillantásomból kibontakozó, kivetkőző, előbuggyanó, terpeszkedő, buján, kéjesen kinyíló lelkem fényét. Akkor is, ha magad alá gyűrsz. Akkor is, ha előttem kényszerülsz térdre.


A háromlábú szék, avagy a lábfétis és az alárendelődési vágy kapcsolata

A közelmúltban írtam egy cikket "Fétisbe zárva" címmel. Akkor is beszéltem már róla, hogy mennyire kétélű kifejezés a fétis és valójában sok esetben ártalmatlan, az egészséges szexualitás témakörébe még tökéletesen beleillő vágyakat is "beteges" kategóriába sorol. A fétis fogalmát több forrásból is lehivatkoztam, de mindegyik hasonlóképp definiálta azt:

"Bálvány, mindenek fölött álló tárgy; a test valamely részével érintkező tárgy okozta KÓROS nemi vágy." (http://idegen-szavak.hu/fétis)

A fétis valódi fogalmát és fontosságát én a háromlábú szék példáján át szoktam elmagyarázni. Egy ember teljes szexuális spektrumát egyetlen minőséggel nem lehet lefedni. Mégis legtöbben megmaradunk egyetlen jól bevált orgazmus elérési útvonalon és itt lezárunk. Ez a szék egy lába. Nem nyitunk más minőségek felé, és ha van "fétis", akkor az is általában ebbe az elérési útvonalba épül be. (pl. egy állandó forgatókönyv szerint lezajló aktus a partnerrel, amit az ilyen típusú fantáziák és maszturbáció egészít ki) A háromlábú szék tehát minimum három különböző szexuális minőség megléte az ember életében (persze minél több van, annál jobb), amelynek beépítéséhez általában komoly önismereti munka vezet el. A három minőség közül kettő fedi le az úgymond hétköznapi szexuális igényt, a szék harmadik lába pedig maga a fétis, amivel valamilyen formában minden ember rendelkezik. Ez az a vonal, ami természetétől függően (tehát, hogy konkrétan milyen fétisről beszélünk) egy különálló vágyként, de akár a két másik minőség részeként is beépülhet az egyén szexuális spektrumába. A lábfétis esetében például, mint fétis tárgy, könnyedén illeszkedik a hétköznapi együttlétekhez is. Viszont, ha mélyebb, lelki tartalommal átitatott szeánszról beszélünk, melynek része egy alá-fölé rendelődés (úrnő-szolga) szerepjáték, ahol előkerülnek kiegészítők is, (lábbelik, harisnya, bilincs, kötél, póráz, nyakörv) az már nem feltétlenül a hétköznapi szexualitás része, mivel egy különlegesebb, sokszor előkészületet, ráhangolódást igénylő folyamatról beszélünk. Ebből adódóan egy ilyen szeánsz egészen más szinten adhat kielégülést. És itt elérkezünk a lényeghez. A fétis megélése a hétköznapi szexuális tevékenység spektrumán kívül elhelyezkedő élményhez és kielégüléshez vezethet. Amely a mindennapokba ugyan beemelhető, de önmaga tisztaságában megélve szelepként működik, mely hosszabb távon érezteti hatását.

Ha a kiinduló gondolat és a fétis fogalma mentén kezdünk el foglalkozni a lábfétissel, akkor a láb ugyanolyan fétistárgy, mint bármely másik (pl. egy harisnya). Ha egy férfi a nő mellét, popsiját, combját imádja, arra indul be, normális. Ha a talpára, lábfejére, lábujjaira, az parafília. (Nőkről nem is beszélve, mert igen, egy nőnek is lehet lábfétise) Ez azért baj, mert a lábfétissel rendelkező férfiak nemi beállítottságuktól függetlenül (tehát, hogy domináns(ritka) vagy főként alárendelődő) szégyellik vágyukat. Félnek a társadalmi megítéléstől,az elutasítástól  sőt bizalmi kapcsolaton belül is nehezen nyílnak meg ebben a témában. Persze fontos itt megkülönböztetni egy domináns vagy egyébként "átlagos" szexuális vágyakkal rendelkező férfiakat és a szubmisszív, vagyis szexuálisan (vagy akár minden más értelemben is) alárendelődni vágyókat. Számukra a női lábfej nem csupán a szexuális izgalom és kielégülés jelképe, hanem valóban egy fétis tárgy, egy bálvány, az imádat tárgya, ami jelképez valamit, ami sokkal többet jelent pillanatnyi kielégülésnél. A női felsőbbrendűséget, dominanciát, az istennői minőség megtestesülését, amit imádni lehet, bálványozni és szexuálisan vagy pszichésen is behódolni neki. A férfi részéről ez egy teljes önátadásra, önmegadásra irányuló vágy. Igen. Ez mind benne van. És itt kanyarodnék vissza a háromlábú szék példájához. Egy lábfétissel rendelkező férfi számára ezen vágy megélése lelki szükséglet, a szék harmadik lába. Legtöbbször nem csupán egy testrész imádata, hanem egy totális önátadás, a hódolat, szolgálat minőségében való feloldódás.

Ahogy fentebb írtam, a legtöbb férfi, tartva az előítéletektől eltitkoltan, maszturbációban vagy lopott, fizetős szeánszok keretein belül éli meg eme vágyát, ami persze sohasem lesz teljesen kielégítő, hiszen ahhoz egy bizalmi kapcsolat felépítése kellene. Az elfojtások eredménye pedig, hogy a sok esetben egyébként is "egylábú" szexus, egy egyhegyű fantáziával és állandó hiányérzettel párosul, ami hosszútávon lelki és fizikai tünetekhez vezet el. (pl. merevedési zavar, korai magömlés, libidóhiány, energiahiányos állapot és ezek kombinációi)

A lábfétissel rendelkező férfiak egyébként jellemzően sokkal finomabbak érzékenyebbek és tisztelettel odaadással közelítenek a szexualitás és egyáltalán a nő felé. Gyengeségük, vagy mondhatni egységesen fejlesztendő jellemzőjük, hogy az elfojtásaikból adódóan gyakran  követelődzők, mohók. (ez a sürgető, kielégülés centrikus minőség egyébként minden, szexuális elfojtással rendelkező férfi sajátja) Mindig mondom, a lábimádatot tanítani kellene. Hogy hogyan kell imádni egy női lábat, külön tudomány, művészet. És ami már terápiás téma is, eme "elgyengülési " vágyukat gyakran viszik át egyéb más életterületekre is.  Ebből adódóan akaratgyengeségre, önértékelési zavarokra, döntési képtelenségre hajlamosak, ami nyilván a klasszikus férfi szerepekkel szembemegy. Egy jó kiindulási pont lehet megtanulni, hogy a szexuális, sőt akár pszichés alárendelődési vágy megélése nem azonos a férfi elnőiesedésével. Ezen vágyak felvállalása és megélése mellett a férfi ugyanúgy férfi maradhat, akire a nő felnéz, tisztelettel közelít. Ehhez persze egy erős jellemű nő is kell, aki képes a saját útján vezetni, segíteni a férfit, de ez már egy következő poszt témája lehetne.


A boldogság és én - Az orgazmus és én

Többet kéne írni és olvasni is gyakorlatias, orgazmussal kapcsolatos írásokat. Számos, nagyon érdekes kutatási terület és felfedezésre váró témakör adja itt magát.

Női orgazmus kapcsán számomra a legérdekesebb terület a különböző orgazmus minőségek megismerése, elsajátítása, tudatos alkalmazása. Olyan izgalmas kérdéseket válaszolunk itt meg, mint:

-egy nő hány különböző orgazmust képes átélni?

-hogyan fejleszthetőek, keverhetőek ezek a különböző orgazmus minőségek?

-a csiklói és g-ponti orgazmussal való játék.

 -a méhi orgazmus, mint lelki kielégülés és az azt követő megváltozott tudatállapot megtapasztalása.

Férfi orgazmus kapcsán számomra a legérdekesebb terület a magmegtartáshoz vezető út bármilyen formája. Olyan izgalmas kérdéseket válaszolunk itt meg, mint:

-hogyan hozható le a farok rögzült mozdulatsorokról, szokásokról és nevelhető át egy szélesebb spektrumú vágy és orgazmus készségre?

-miként választható szét az orgazmus és az ejakuláció és ennek milyen hatása van a férfi pszichéjére, énképére, szexuális szokásaira?

 -a fölösleges szexuális energiák emelése és elvezetése, nem szexuális, kreatív tevékenységeken keresztül.

 -a sikertelenség és a farokverés kapcsolata

Végül nemtől függetlenül az orgazmus kapcsán számomra messze a legérdekesebb terület az orgazmus utáni nyugalmi fázisban rejlő lehetőségek. Olyan izgalmas kérdéseket válaszolunk itt meg, mint:

-az orgazmus utáni nyugalmi fázis, mint gyógyító tér megtapasztalása és használata.

-az orgazmus elnyújtása és szétárasztása a testben, pszichében a nyugalmi fázisban.

 -a nyugalmi fázis/gyógyító tér megtapasztalásából eredő megváltozott tudatállapotok, kevert orgazmus minőségek és meditatív állapot hatása az emberi testre és pszichére.

És innen egyetlen ugrás olyan egyéni orgazmus minőségek felkutatása, kitapasztalása, melyek nem szokásos útvonalon érkeznek meg hozzánk. A tudatos szexualitás ezen eldugott szegmensét, feldíszített, gyönyörűen berendezett vörös bársony játszóterén való játékot hívom én BDSM-nek.


Merevedési zavarok

Amikor a farok csóválja...

A szexuális cselekvőképesség vagy cselekvőképtelenség értékmérője a férfiak számára maga AZ EREKCIÓ. A teljesítmény az önértékelésnek és az Én biztonságnak igen fontos pillére. A teljesítmény hajtóereje a libidó, amelynek tárgya gyakran nem is a partner, hanem az Én erősítése. A férfi elsődleges elvárása önmagától, hogy minden esetben képes legyen szexuális cselekvésre. A korai magömlés mellett a merevedés zavar a leggyakrabban előforduló férfi szexuális diszfunkció. Ez a zavar, amely talán legjobban aláássa a férfi önbecsülését.

Merevedési zavarról beszélünk, amikor behatolás előtt, vagy a szexuális aktus közben bármikor elernyed a hímvessző, magömlés nélkül.

A merevedés létrejöttéhez igen bonyolult és igen sérülékeny lelki és idegi reakciók szükségesek. A szexuális vágy a libidó felkeltéséhez egyeseknek igen kevés, másoknak több stimulusra van szükségük, amit a külső körülmények is nagyban befolyásolnak.

A szexuális diszfunkciók lehetnek elsődlegesek, ha az egyén élete során mindig is jelen voltak, és lehetnek másodlagosak, ha normális funkcionálás után jelentkeztek (pl. trauma vagy stressz hatására). Az a tény ,hogy a pszichológiai tényezők tudnak szexuális funkciózavart okozni, annak az az oka, hogy az emberi szexuális viselkedés jóval kevésbé hormonfüggő, mint az állati, valamint, hogy szimbolikus jelentése van (erő, hatalom, jelenlét, dominancia).

Az egyéni pszichológiai tényezők között fontos helyet foglal el a teljesítményszorongás. Master és Johnson már korai munkáiban hangsúlyozta a szorongás erekcióra kiható gátló hatását. Az aggodalom eltéríti a figyelmet a partnerről és a szexuális öröm élményétől, amely akár néhány másodperc alatt a merevedés megszűnését eredményezheti.

Fontos determináló tényező lehet a szexuális tudatlanság, félreinformáltság és a különböző szexuális mítoszok hatása. Vallási előírások is okozhatnak szorongást, bűntudatot. Ezenfelül az internet (pornó) függőség is súlyos addiktológiai problémákhoz, majd merevedési zavarokhoz vezethet. Tipikus panaszok egyike, hogy a pornó videók nyújtotta ingerdömping után a hagyományos szexuális együttlét nem képes a férfit kielégítő izgalmi állapotba juttatni.

Ez egy nagyon érdekes folyamat. Megfigyelhető, hogy az egyén szexusa, miután elért egy pontot, spontán nem fejlődik tovább, ehelyett "vágányokra áll". Ez néhány direkt ingerelhető, jól bejáratott erogén pontot, tipikus mozdulatsorokat, pozíciókat és favorizált képi világot vagy fantáziát jelent. Ezek a bevált útvonalak bizonyos idő eltelte után egyhegyűvé, sok esetben kizárólagossá teszik az egyén szexualitását, ami előidézheti vagy súlyosbíthatja a merevedési zavarokat.

Az említett diszfunkció többféleképpen is feloldható. Terápiás megoldási lehetőség lehet a  szexuálterápia, a masszázs- és érintésterápia. Azért érdemes olyan szakembert választani, aki az elméleti és a gyakorlati oktatást ötvözni tudja, mert a merevedési zavar egy tipikusan komplex tünet együttes, amit érdemes azonnal több irányból megközelíteni. A szexuálterápia része a maszturbáció és a páros együttlétek átalakítása, ami abban tud segíteni, hogy a rosszul rögzült szokásokat javítani tudjuk. (tudatos öngyönyörszerzés, erotikus öröm partnerrel erekció és ejakuláció igénye nélkül)

 A masszázs és érintésterápia pedig segít egyéb minőségek, impulzusok megismerésében és integrálásában. Ez azért fontos, hogy a péniszt "leneveljük" a kizárólagosságról. A többféleképpen izgatható farok játékossá, erőssé és ami a legfontosabb, irányíthatóvá válik. Mert a tudatosság a kulcs. Hogy a férfi képes legyen átvenni az irányítást, a hatalmat a saját farka fölött és irányítani a saját szexualitását.


BDSM terápia

Meghívom magamhoz az összes pillanatot, amikor még nem tudtam megvédeni magam azoktól a férfiaktól, akik "nagyon szerettek". Az agresszió, a félelem, a kiszolgáltatottság, az erőszak pillanatait. Amikor megerőszakoltak, leköptek, kést szorítottak a torkomhoz, éjszaka végigvertek az utcán. Gondolatban átölelek mindenkit, aki bántott és megköszönöm a szenvedést. Mert ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Palléroz, nemesít, finomít. Segít végigjárni a düh, a méreg, a gyűlölet lépcsőit, melyek szép lassan a megnyugvás csarnokába vezetnek. Persze a szorongás sosem múlik el teljesen. Egy része mindig velem marad. Bennem neszez. És ha valamire felfigyel, munkálkodni kezd. Ezért nem indulok olyan csatába, amit nem nyerhetek meg. Ha nem tudom legyőzni, a szolgálatomba állítom. Ami történt, megtörtént. A trauma a személyiségem, a gyökereim része. És teret követel magának. Nem tudom meg nem történtté tenni, figyelem nélkül hagyni.

Így talált rám a BDSM. Terápián, jógán, táncon túl. Számomra ez a világ intimitás az intimitásban. Bizalom a komfortzónán túl. Gyógyír szelep feliratú üvegcsében az elszenvedett sérelmekre. Amikor a gyerekeimmel valami rossz dolog történik, akkor úgy szoktam elmagyarázni a trauma működési mechanizmusát (konfliktuskezelés), hogy a rossz élmények olyan teret nyitnak bennünk, amelynek csillapíthatatlan éhsége sosem szűnik. Folyamatosan enni vágyik. Ha saját maga indul vadászatra, olyat fog lőni, ami hozza hasonló. Avagy fel nem dolgozott trauma újabb traumát gyárt. Ám, ha én etetem meg, akkor én döntöm el, hogy mi lesz az ebéd. SZÁMOMRA EZ A BDSM. Lehetőség, gyógyulás, bizalom. Nem tudattalanul sodródom újra és újra olyan élethelyzetekbe, kapcsolatokba, amelyek magukban hordozzák a lehetőségét, hogy áldozattá válok, hanem szembenézek a fájdalommal és dolgozok vele. És amikor egy szép napsütötte délutánon megadatik, hogy egy tökéletes útitárssal kéz a kézben belesétálj a saját fájdalmadba, akkor egy új élet kezdődik. A puszta tény, hogy képes vagy benne maradni egy kiszolgáltatott, akár félelmekkel teli szituációban, (amit szabad akaratodból te idéztél elő) szabaddá tesz. A partnered pedig cinkosoddá válik ebben a csodálatos belső utazásban, ahol az egykori agresszor szerepét egy megbízható, tiszta, segítő energia veszi át. Akkor is ha rajtad kattan a bilincs, akkor is ha a te kezedbe kerül a korbács. Ez csupán vágy kérdése.

Ha valaki sérül, két dolgot tehet. Szőnyeg alá söpri vagy szembenéz vele. Az első a gyenge ember, akitől mindig is jobban tartottam. Kiszámíthatatlan, mert belülről eszi a saját fajdalma, amit bármilyen szituáció vagy személy bekapcsolhat, amit az egyen tudatalattija kötni tud az elszenvedett sérelemhez. Ez az a bizonyos fájdalomtest, ami életre kel. Önállóan eszik egészen addig, amíg fel nem épít egy világot a világban. Egy tökéletes védelmi rendszert, aminek az a dolga, hogy minden gyanúsnak ítélt elemet távol tartson, és mindenáron fenntartsa a nyugalmat adó izolációt. A második erős. Sérül, feláll, szembenéz vele, elfogadja, uralja. És amikor ez bekövetkezik, elképzelhető hogy páran közülük azt a feladatot kapják, hogy segítsék a gyengébbeket. Persze ez nem ilyen egyszerű. Van úgy, hogy minden nap újra kell kezdeni. Mert amit tegnap felépítettem, reggelre semmivé foszlik. Az ilyen reggelek megtépázzák a hitem. Belemarnak, szétkapkodják. És ez a kulcs. Az újabb beavatás. Az a segítő, aki nem gyalogolt keresztül számtalan éjsötét hajnalon, ahol sem fény, sem remény nem csillant. Az, aki nem akarta számtalanszor feladni. Az, aki nem vesztette hitét újra és újra az emberekben... az nem segítő. Még nem. A segítőnek elhasznált, kilyuggatott a palástja. Szakadt a jóga matraca, kopottas az imalánca. Az oltárt pedig mindig finom füstölőpor borítja. Sosem tiszta. Mert az igazi segítő nem csupán beszél, tudja miről beszel. Példát mutat. Elszenvedi, megéli és azután mondja, meg tudod csinálni. Képes vagy rá. SZÁMOMRA EZ A TERÁPIA. Nem csupán beszélek róla. Megmutatom. Különben nincs hitele a szavaimnak.

Van egy világ, ahol ez a két fogalom képes találkozni és egymásba kapaszkodni. Segíteni, keresztülvezetni. SZÁMOMRA EZ A BDSM TERÁPIA.


Én és az abúzus, avagy BDSM terápia "használd a fájdalmad" jeligére


Olyan nőként mondom, aki átélte, elszenvedte a gyermekkori abúzust: a szexuális erőszak gondolatához nem lehet hozzászokni... azzal megtanul együtt élni az ember. Abúzussal kapcsolatban ennél többet tanítani nem lehet. De ha már itt van, miért ne barátkoznánk össze vele?  "Használd a fájdalmad" jeligével hoztam létre egy BDSM alapú terápiát orgazmus (és egyéb szexuális) zavarok feloldására, kifejezetten gyermekkori szexuális bántalmazást átélt nők számára.

A női orgazmus egy nagyon összetett jelenség. A szexuális diszfunkciók kialakulásának ebből adódóan számos oka lehet. Visszatérő probléma a "fal" jelenség, ami elsősorban gondolati terelődés és kontrollvesztéstől való félelem. A női orgazmus zavarok sokrétű lehetséges eredetét figyelembe véve, a BDSM mint terápiás módszer az egykor bántalmazott nők helyzetében jelentheti a legnagyobb lehetőséget az egyén számára a szellemi és szexuális fejlődés terén. A megfelelő, érzelmeket elemző beszélgetések mellett a BDSM-hez köthető élmények kiegészíthetik az egyének gyógyulási folyamatát, hiszen az ezen technikák megéléséhez szükséges szellemi adottságok fokozzák a bizalom kiépítésének, az intimitás őszinte formáinak teret adó képességek fejlesztését. A BDSM-hez fűződő tevékenységek átélése során az alárendelt fél (páciens) szembe kell hogy nézzen olyan tényezőkkel, amelyeket a korábbi bántalmazás során egyszer már tapasztalt, nevezetesen a kiszolgáltatottsággal, a kontroll elvesztésével (emellett ide sorolható lenne a domináns partner erőszakosnak tűnő viselkedése, de ez a kiszolgáltatottsággal ellentétben nem alapvető vonása, nem alapfeltétele a BDSM-nek). Ezekkel a félelmekkel szembenézni óriási teher, hiszen az ilyen esetekben a szenvedő felek számos rendkívül erős védelmi mechanizmussal átszőtt, érzelmi blokkokat kreáló falat építhetnek önmaguk érzelmi világa köré, amely azonban nem kizárólag a negatív, de a pozitív tapasztalatok megélésére irányuló nyitottságot is megakadályozhatja. Különösen felerősödhet ez a vonás azon páciensek esetében, akik gyermekkorukban szenvedték el a bántalmazást. Az említett falak évekig állhatnak érintetlenül. A kontroll átadása nem azonnal történik meg, az alárendeltségre hajlandó fél fokozatosan, kis lépéseket téve, a bizalom kiépülésével párhuzamosan egyre mélyebben élheti meg az önátadást.


Végül egy részlet "Mezsgyén - Egy orákulum kéziratai" című könyvemből. Mert számomra a feldolgozás az írással kezdődött.:

"Leira hamar eltűnt. A szürkület úgy ölelte körül megnyúlt, sápadt sziluettjét, mint egy puha, bársonyos takaró. Már sötét volt, amikor Ariel elindult a nagymama házikója felé. Azon az éjszakán azonban Leira nem volt egyedül. Bárcsak egyedül lett volna. Ahogy Ariel közeledett a legyalult földúton, felismerte Leira lábnyomait a porban. Szórakozottan illesztette cipőtalpát az elmosódott lábnyomokba. Olyan nagyon sötét van, gondolta. Ilyenkor bármi megtörténhet. Reggelre csupán lábnyoma lesz az egyetlen bizonyíték rá, hogy Ariel itt járt. Köztünk volt.

Megérkezett. A ház sötétebb volt, mint az éjszaka. Kívülről úgy tűnt, bent van éjszaka, és kint örök világosság. Összeszedve minden bátorságát, benézett az ablakon. A függöny nem takarta. Az éjszaka nem takarta. A hazugság nem takarta azt a rémült szempárt, mely az ablakon át rábámult, segítségért könyörögve. Fénytelen, üres tekintete belekapaszkodott Arielébe. Csak függeszkedett rajta, de ő érezte. Érezte, amint egy láthatatlan erő behúzza őt a szobába. Érezte, amint teste eggyé válik Leira testével. És érezte őt is. Azt az embert, aki hátat fordít mindennek, ami tiszta áramlás, angyali muzsika. Betolakodó ő, akinek semmi keresnivalója ebben a testben, ebben a lélekben. Olyan forrásban mártózik meg, mely ahelyett, hogy simogatná, kényeztetné, gennyes kelésekkel borítja el lényét. Újraélte azt a pillanatot, amikor negyven évvel ezelőtt az élete alapjaiban változott meg. És már nem volt megállás. Nem is kellett, hogy legyen. A megkönnyebbülés csöndes, puha lépteken érkezett meg hozzá. Ariel felfeküdt a meleg, nyáresti fuvallatra, amely Leira lelkéig sodorta őt. Érezte őt is. A hőn szeretett tolvajt. Még egy éles szúrás, és nincs többé fájdalom. Csak az áramlás. Gyönyörű."


Fétisbe zárva

Ez egy hónapok óta érlelődő írás. A ráhangolódást azzal kezdtem, hogy beírtam a keresőbe a fétis kifejezést. Az első találatok definícióit alább olvashatod forrásmegjelöléssel. Ezen definíciókat nem kizárólag szakmai hitelesség alapján választottam. Inkább azt kívánnám érzékeltetni, hogy egy laikus milyen magyarázatokkal találkozik először, ha szeretne megismerkedni a fétis fogalmával.

"Bálvány, mindenek fölött álló tárgy; a test valamely részével érintkező tárgy okozta KÓROS nemi vágy." (http://idegen-szavak.hu/fétis)

"Szexuális tárgy; a nemileg kívánt személy (személyek) testrésze vagy tárgya, amely a KÓROS hajlamú személy nemi vágyát előidézi vagy fokozza." (https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/fétis)

"A kutatók szerint legalább 549 különböző fétis létezik, ezt orvosi nyelven  PARAFÍLIÁNAK hívják. Egészen pontosan a meghatározása: "nem szokványos tárgyak, szituációk vagy személyek iránti szexuális vonzalmat" jelent." (http://www.blikk.hu/erotika/furcsa-dolog-izgatja-fel-az-agyban/sxmpv8w)

"Fetisizmus az emberiség történetének kezdetén a természeti népeknél alakult ki. Általában azt jelenti, hogy a tárgyaknak különleges erőt tulajdonítanak, és ezért babonás tisztelet övezi azokat, a tárgyakban vagy személyekben rejlő varázserőt tisztelik. A beavatási rítusok közben kultikus tárgyakat használtak. Ennek egyik szexuális értelmezése KIZÁRÓLAG A FÉRFIAKRA JELLEMZŐ NEMI ELTÉVELYEDÉS. A középkorban néha a hölgy elejtett zsebkendője töltötte be ezt a szerepet. A pszichoszexuális érés folyamata során a szexuális fantáziához rögzülő bizonyos tárgyak - fétis - kapcsolódnak, és a későbbiekben ezek megpillantása, fogdosása, szagolgatása vált ki nemi izgalmat. A fétis lehet bármilyen ruhanemű, de általában a testtel közvetlenül érintkező alsónemű, magas sarkú cipő, bőr vagy egyéb ruházat. A NEMI IZGALMAT KIVÁLTÓ RUHÁT FETISISZTÁK A SZENNYESLÁDÁBÓL LOPJÁK, HOGY A TESTNEDVEK SZAGÁT IS ÉLVEZNI TUDJÁK, MELYEK HOZZÁJÁRULNAK VÁGYAIK KIELÉGÍTÉSÉHEZ." (http://www.hazipatika.com/eletmod/szex/cikkek/parafiliak_a_szexualis_eltevelyedesek_tarhaza/20060619150609)

"Az Amerikai Pszichiátriai Társaság nyilatkozataiból lehetett rá következtetni, hogy milyen módosítások várhatók a szexuális rendellenességekkel foglalkozó fejezetben. Akkor úgy tűnt, hogy a parafília új definíciót kaphat; ha valakinek olyan szexuális szokásai vannak, ami számára vagy mások számára kellemetlen, azt valószínűleg parafíliás rendellenességként fogják elkönyvelni. A PSZICHIÁTEREK A PARAFÍLIÁT SZEXUÁLIS IZGALMAT KIVÁLTÓ RENDELLENES JELENSÉGKÉNT DEFINIÁLJÁK, amelyek között vannak ártalmatlanok – például a lábfétis –, de károsak is, mint a pedofília. A DSM negyedik kiadása szerint a parafíliák nem károsak, ha a gyakorlójuk másnak vagy magának nem okoz kárt vele. Az orvosok között nincs egységes álláspont a szexuális szokások és a pszichiátriai zavarok megítélésében. Egyesek szerint a parafília egyéni preferencia kérdése, mások azonban összemossák ezeket más bűncselekménnyel, például a nemi erőszakkal vagy a pedofíliával. Ez azért jelenthet problémát, mert az amerikai bíróságokon már előfordult, hogy ezeknek a szakértőknek a véleményére hagyatkozva jártak el egyes ügyekben. EGY BÍRÓSÁGI ÍTÉLETBEN PÉLDÁUL AZÉRT VÁLASZTOTTÁK EL A SZÜLŐKET A GYEREKEIKTŐL, MERT EGY BIZARRNAK TARTOTT SZEXKLUBBA JÁRTAK. Innentől viszont már nemcsak a partnerek kölcsönös beleegyezéséről vagy a társadalom véleményéről van szó, hanem arról, hogy a DSM-V és rossz alkalmazása és a törvényhozás akár a családok életét is tönkreteheti. (http://index.hu/tudomany/egeszseg/2013/05/22/hogy_ki_a_perverz_azt_mi_dontjuk_el/)

Ezzel az írással nem kívánom sem megvédeni, sem elítélni a fetisisztákat.  Mondjuk úgy, mellettük/ellenük írok.  Az én álláspontom ugyanis az, hogy a fetisizmus fogalma nem létezik. Nem létezik a szónak abban az értelmében, hogy fölösleges külön fölcímkézni valamit, amivel mindenki rendelkezik valamilyen formában. A fétis tágabb értelemben a szexuális vágy beszűkülését, egy pontra rögzülését jelenti. Mivel mindenkinek vannak preferált fantáziái, így ebben a formában mindenki rendelkezik fétissel, ami lehet egy kedvenc pozíció, ruhadarab, testrész, szituáció stb.

A közelmúltban olvastam egy nagyon jó cikket egészséges szexualitás témakörben, (https://narrativecoaching.hu/civilizacio-es-boldogsag/) ami csak megerősített abban, amiben eddig is biztos voltam. A cikk Malinowski Bronislaw Trobriand Szigeteken végzett kutatási eredményeit mutatja be. Malinowski megfigyelései alapján arra a következtetésre jut, hogy az egészséges szexualitás két alappillére az anya (és a szűkebb értelemben vett családi relációk) és gyermek közötti kötödés, valamint a szexuális fejlődés sértetlenségének megléte.

("A Malinowski által feltárt legfontosabb különbségek a szexualitással kapcsolatosak. (...) Malinowski szerint a latencia azért következik be, mert a gyermek egyrészt eltanulja a szülők természetellenes viselkedését a szexualitással kapcsolatban, másrészt mert közvetlen tiltásokat kap ilyen irányú érdeklődésére. A Trobriand szigeteken egyáltalán nincs ilyen latencia szakasz, ami a szexuális ösztönök, tevékenységek elnyomásával, csökkenésével járna együtt.
A szexuális perverziók ismeretlenek. A szexuális érdeklődés és játékok fokozatosan fejlődnek megszakítás és törés nélkül az ifjúkori valódi szexuális kísérletezés felé. (...) A felnőttek általánosan monogám házasságban élnek, kiegyensúlyozott, meleg érzelmi légkörben. A szexualitás mindig gyengéd, érzelem gazdag, kölcsönös élvezetként jelenik meg. Az egyoldalú és tisztán szexuális kielégülés iránti vágy ismeretlen számukra. Malinowski egyáltalán nem talált semmilyen szexuális perverziót (erőszak, fiatalok molesztálása). Malinowski itt megerősítve látja Freud feltevését, hogy a szexuális perverziók kialakulása a szexuális ösztön elnyomásával függ össze, és mivel itt az ösztönök nincsenek elnyomva, így nincs perverzió sem.
Malinowski hosszan tartó – több éves – kutatásai során nem talált egyetlen példát sem a Freud által leírt neurózisokra vagy hisztériához hasonló viselkedésre sem. Malinowski ezt azzal magyarázza, hogy a martilineális rokonsági rendszer és család szerkezet, valamint a feltárt nevelési mód nem hozza létre azokat az alapvetően problémás, elfojtásokkal járó, vagy traumatikus élményeket, amelyeket a nyugati társadalom és nevelési mód. Ebben alapvetőnek látja az anya-gyermek közötti zavartalan, gyengéd és hosszan tartó köteléket a csecsemőkorban, és az apa gyengéd szerepét, valamint azt, hogy a szexualitással kapcsolatban nincsenek a 3-6 éves korban nem elfogadott, elnyomott, cenzúrázott részletek.
Malinowski megerősíti a pszichoanalízis legfontosabb feltevését arról, hogy a neurotikus problémák gyökere ebben az időszakban kereshető, és alapvető a családi dinamika és a szexuális elfojtások szerepe. Malinowski szerint ahol nincsenek alapvető szexuális elfojtások, ott nem is alakulnak ki a felnőtt lakosságban neurotikus panaszok. A Trobriand Szigetek több szempontból is érdekes példa: Egyrészt a nevelés nem tartalmaz semmilyen tiltást a genitális szexuális játékokkal, szexuális érdeklődéssel kapcsolatban, ezért egy teljesen elfogadó nevelést, pozitív választ kaphat a gyermek természetes érdeklődésére. Másrészt a szülők saját szexuális élete sem tartalmaz elfojtásokat, amelyek tudattalan dinamikaként megterhelnék a gyermeket.
A Trobriand Szigeteken egy példát láthatunk arra, hogy létezhet egy társadalom szexuális szabadságban, mégis alapvetően monogám párkapcsolatban élő párokat találunk, akik kiegyensúlyozott érzelmi légkörben nevelik gyermekeiket. A házasság nem tiltja másokkal sem a szexuális kapcsolat létesítését, ez megtörténik, mégis ritkán igénylik. A párkapcsolat érzelmileg és szexuálisan is kielégítő mind a nők, mind a férfiak számára.
A Trobriand Szigeteken két alapvetően fontos tényezőt láthatunk: Az egyik az anya-gyermek szimbiózis zavartalansága, az individuáció-szeparáció során megélt egészséges ritmus, a stabil kötődési minta alapjainak biztonsága, és a család érzelmi biztonságot adó háttere a teljes gyermekkorban. A másik a szexualitás természetes megélése, a felesleges tiltások és rossz érzések teljes hiánya. Lehetséges, hogy ez a két tényező az alapja a jó felnőttkori párkapcsolatok titkának? Lehetséges, hogy a nyugati civilizációban a párkapcsolatok fő nehézsége éppen abból adódik, hogy nem épül fel a stabil kötődés képessége az első három évben? Lehetséges, hogy azért vagyunk ennyire bajban a szexualitás témájával, mert gyermekként nem tanuljuk meg a környezetünktől jól kezelni a bennünk elő energiát?")

A cikkre és saját terápiás tapasztalataimra hagyatkozva, ha az ember ideális szülői kapcsolatrendszerben képes felnevelkedni, mely gyermekkor mentes bármiféle szexuális tiltástól vagy idejekorán bevezetett szabályrendszertől, akkor nem alakul ki elfojtás, szégyenérzet semmilyen szexuális vággyal kapcsolatban. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy ideális körülmények között nem alakulnának ki a szokásostól eltérő szexuális vágyak, inkább azt, hogy az elfogadás és teljes szabadság érzése jó eséllyel egészséges  szexualitást eredményezhet, melynek teljesen természetes módon egyéb adalékok is részét képezhetik.

Miért ilyen fontos beszélni erről?

A FETISIZMUS EGY LÉLEKBŐL FAKADÓ, LEGTÖBBSZÖR GYERMEKKORBÓL HOZOTT VÁGY, NEM PEDIG FELNŐTTKORBAN KIALAKULT BETEGSÉG. AZ ELKÉPZELHETŐ, HOGY MÁR FELNŐTTKORBAN KERÜL FELSZÍNRE, DE AKKOR SINCS OLYAN HOGY SZOKJON LE RÓLA, NE CSINÁLJA TÖBBET, MERT NEM TUDJA NEM CSINÁLNI. A tiltás és az ahhoz kapcsolódó szégyenérzet viszont még erősebb vágyat eredményez, amely már valóban vezethet beteges, mondjuk ki aberrált viselkedési formákhoz.

A megoldás egyértelműen elfogadással kezdődik mindkét fél részéről. Egy fetisiszta számára életfeladat, hogy képes legyen elfogadni és felvállalni önmagát, ez a minimum. Elfogadás és empátia szükségeltetik továbbá a partner részéről is, de sajnos a legtöbben egyszerűen képtelenek egy ilyen tükörbe belenézni és felépíteni egy olyan intim teret, amiben mindenki otthon érezheti magát.

Viszont saját magamról tudom, ahogy nincs olyan hogy szokjon le róla, ne csinálja többet, olyan sincs, hogy nem lehet fejlődni, tágítani a szexuális határokat, fejleszteni a szexuális intelligenciát. Az ember képes több minőséget befogadni és fordítva adni is, csupán elhatározás kérdése. De az nem megoldás, hogy nem izgat és pont.

A fétis természete valóban az hogy bezár. Egyre inkább szűkíti a fókuszt, míg teljesen képes behúzni a fétistárgyra. Ebben az értelemben egy fetisiszta valóban nem képes egészséges szexuális életre, hiszen a fétis nélkül nem vagy legalábbis hosszútávon nem képes szexuális életet élni.

Mivel a gyermekkorban ideálisnak ítélt körülmények és kapcsolatrendszerek napjainkban nem, vagy csak korlátozottan elérhetőek a megoldás kizárólag a tiszta kommunikációban keresendő, amit sosincs késő elkezdeni. Mert ahogy mondani szoktam, a kereslet és a kínálat találkozhat. Vagyis egy fetisiszta és egy számára kívánatos fétistárggyal rendelkező türelmes és nyitott partner találkozásából igenis születhet egészséges kapcsolat. MERT A FELVÁLLALT ÉS MEGÉLT VÁGYAKBAN HAZAÉRKEZÜNK.

"Amikor elérsz lelked magvához, megtalálod önnön eszenciád. Azt ami azzá tesz, aki valóban vagy. Lényeged vad, zabolatlan természetű, a sok elfojtástól pedig egyre inkább kitörni vágyik. Kirobbanni, kifolyni egy nagyobb térbe, ahol szabadon kinyújtózhat,  szárnyalhat. Úgy gondolom az ember ezért kap vágyakat. A vágy, szelep, ami azért létezik, hogy kihúzva (megélve) azt, minden feszültséget, fájdalmat, szenvedést le tudjon engedni, ami körbeveszi a lelket. Akkor a lélek végre kirobban páncéljából és újra beragyogja otthonát... de csak egy rövid ideig. Mert a lélek nem szeret a testben élni barátom.

A vágyak természetükből adódóan nehezen zabolázhatóak. Az önfegyelem furcsa dolog. Mert megtanít mezsgyén járni elfojtás és függőség között. Mivel a lélekből fakadó vágyat elnyomni, legyőzni nem lehet. Csak megszelídíteni. Egy vadállattal kell itt szembenézni. Aki erős és veszélyes. Aki enni kér, sőt folyton éhes. Aki csak akkor fog együttműködni, ha érzi képes vagy uralni. De nem elfojtással, üres fenyegetőzéssel. Nem. A gyengeséget azonnal megérzi. Éppen ezért a vágy mindig kapjon enni, de soha ne lakjon jól!

Ma már azt mondom: számomra lélekerő visszahívás az, hogy ha képes vagyok kiismerni a vágyat és megélni, jól tartani azt úgy, hogy közben a gyeplő végig az én kezemben marad. Ha képes vagyok megérezni, mikor kell szabadon engedni és mikor féken tartani. Szabadság a szolgálatban, szolgálat a szabadságban."